Találtam még három szál csírát a mosogató lefolyójában. Alig kandikáltak ki belőle, de kihúzva őket kiderült, nem is olyan kicsik. Az egyik több mint tíz centi hosszú volt ránézésre is.A konyhaszekrényt kinyitottam ma reggel, abban meg ételmolyok repkedtek. Mindjárt ki is…

BuborékokOlyan ez a nyár, mint a szerelem,elszáll, szétpattan minden pillanat.Lebegek egy törékeny magányban,s tetőfokára hág a hangulat:kipukkad fukar szád buborékja(… túlzás, de szép, hogy egymásba fúltan…) –gyerekként még pirulva nevettem,ha véletlen…

Elvoltam bő hétig, hazatérve felfedeztem, hogy indulásom előtt a mosogató lefolyójába szorulhatott a magvas kenyér egy magja, ugyanis a szűrőn át nyolc centis csíra ágaskodott ki, szép zöld levelekkel a végén.No de nem erről akarok írni, hanem, hogy mielőtt ellettem volna egy…

Na, szóval (ez is melyen modoros már, így kezdeni egy posztot, na, szóval - mintha a magam kis sikeres stand-upját nyomnám itt, az olvasóközönség áhított Nagy Endréjeként újpéteresen villantanám az új tutit, és persze az én mondjuk napi 0,02 olvasó per nap léptékű…

Megint a megintcsakok és negyvenfokosok kovalens kötésében. Urbánul valami parasztira. Világ cifrája, ahogy Móricz írja. Vágyódva, hogy csak úgy önmagáért, és ne kelljen. Nyikhajok irigyelt potenciája. Ahogy gizdán hajolva, s megvan. De csak simán, aztán inkább lassan,…

Ma reggel az öltözőszekrény lakatját nyitva remegett a kezem. Az örökké felmosott, nyirkos fitnesz-öltöző korábban mindig hűvösnek tűnt, ma viszont nem fáztam, csak remegtem. Észrevette ezt squash-partnerem is, és ez feltehetőleg elégedettséggel töltötte el. Tény, hogy az…

Minden messzeséget felülmúló távolságot készülök megjárni, mikor eljutni határozok az apátiának ama szélsőséges állapotába, amelyben a legcsekélyebb tikkelést sem gerjeszti bennem a lehúzatlanul hagyott pisi a férfivécében. De amíg e mentális Caminón haladok, számtalan…

Egyetlen nyom Volt egyszer egy nyúlfarknyi viszonyom, forró csokira ejtett tejszínhab, mérföldkövek pár méteren belül: havazó vallomás, fülledt kínpad - szivarnyi sincs szinopszisa ennyi. Barchóbajáték, jött, ahogy múlik, rákérdezés után búcsútea - recsegésig…

Olyan könnyelmű dolog megszülni egy gyereket és felnevelni és nagy ívben szarni arra, mi jöhetne még, ha nem lenne, ami van. És milyen önmegalázó arra gondolni abból, ami lett, hogy nincs az, ami inkább kéne, hogy legyen, ha mégsem. Ilyen kaliberű gondolatok gyötörnek, amikor…

Egy buszvezető, aki kivárta, hogy leszállok a buszról, majd kissé tanácstalanul visszaszállok, ezután megint leugrom, mert hátha abban a megállóban kell átszállnom, ahol épp voltunk, végül, mikor rájöttem, hogy nem, gyorsan visszaugrom, szóval ez a buszvezető kinyújtotta…