Minden messzeséget felülmúló távolságot készülök megjárni, mikor eljutni határozok az apátiának ama szélsőséges állapotába, amelyben a legcsekélyebb tikkelést sem gerjeszti bennem a lehúzatlanul hagyott pisi a férfivécében. De amíg e mentális Caminón haladok, számtalan különös kalandban van részem, amelyek néha már-már eltérítenek eredeti célomtól. Például próbát próbára halmozva igazolhatom csak, hogy apránként képessé válok elnéző lenni a felettem lakó szomszédasszony öltözködési szokásaiban kialakult konstitúciós devianciájával szemben, vagyis, hogy előbb veszi fel a tűsarkú cipőt, mint, vélhetően, a bugyit, s onnantól maradék toalettjének barbár kísérőzenéjét hallgathatom. Bár tiszteletben tartom irigylésre méltó családi állapotát, olykor-olykor fejembe férkőzik az indulatban fogant gondolat, hogy a hasonló helyzetekben elvárható preparációs ténykedéseket átugorva vágom partiba fonákról amúgy neglizsében.

Mire jó, ha meghal a nagyi? Például végre közelebb léptem a nekem is immár több mint harminc éve, jóllehet, hiába tátongó nagyszülői könyvespolchoz. Természetes, hogy az ember értelmiségi létére mindenképp megereszt egy egyszerre kritikus és laikus frázist a Sztalin-összesre, mert bár a büdös életben el nem fogja olvasni, de csak úgy nem, ahogy Ramónát sem forgat, mert az is olyan, amilyen, azért ismét csak respektálja, az öregek mi mindent megéltek, túléltek. Ellenben ismét felvillanyozott a szépirodalom olvasása adta élmény lehetősége, s az émelygésig fogyasztott folyóiratok után mint méregtelenítő kúrához tallózva a patikában, álltam a választék előtt. Hol foszlásnak indult, zsebnyi könyvek formájában, hol pedig újszerű ofszeteken jött Maupassant, Bächer és egy kisebb csokor Márquez. Meg egy jópofa a japán színházról.

Kitessékeltük a felfuvalkodott telet és megterítettünk a nyíladozó bibék fogadására. Gyenge téreyizmus ez, könyvéből kifirkáltam néhány idézetet, és az utolsó oldalaknál szembesültem a ténnyel, hogy az SD kártya, amelyre mentettem e gyöngyszemeket, szőrén-szálán eltűnt, rajta néhány más érdekes, számomra fontos ezzel-azzal együtt.

A HOPPart meg tényleg ügyes egy csapat. Jackot nyomnak Four Fathers-módra, csak színesebben, jobban, többen, másképp. Diána bejön. Ennek a városra ragadt tavaszi besamelnek talán még a Preambulum is fűszere lehet.