Eggyel korábbi posztomban azt kérdeztem, "így-e?". Hát így! Mert én rájöttem, mi ez az egész az MSZP-vel.

Gondoljunk csak bele, Lendvai Ildikó bejelenti, hogy lemond, meg hogy alapvető tisztújítás meg szervezeti renoválás vár a pártra. Ezzel párhuzamosan híre kel Molnár Gyula gázos kampányának, és a Népszabadság is leközöl egy iszonyatosan lúzer hirdetést. Legyünk már kicsit józanok. Ennyire kutyaütő nincs ez a párt, ha ilyen volna, nem érte volna meg ezt a nyolc évet, erre azért még a legkutyapicsázóbb kőmagyarnak is bólintania kell.

E döbbenetes fordulat mögött komoly stratégia van. Nézzük csak. Első lépés: LMP lépjen vissza itt-ott, nem jött össze. Második: visszalépnek az LMP javára, ez sem kecsegtetett túl sok eredménnyel. Most itt a tuti harmadik: elkezdik magukat lejáratni, hogy a pártban alapvetően csalódottak, de a szavazatuk elvesztésétől való félelmükben mégis inkább rájuk szavazók végleg eltántorodjanak tőlük és (jobb híján) az LMP-re, mint a demokrácia utolsó védőbástyáira tegyék voksukat - utóbbi respektje a csúnya ügyek kapcsán egyébként tovább nőtt. Sőt még a stabilabb hívők egy része is kiábrándulttá lesz, mert azért bennük is van tartás, és átvándorolnak mind a korrekt-zöld LMP-hez. És bizony az LMP vagy bekapta a horgot vagy egyszerűen csak veszi a lapot.

Az MSZP ezzel a céda magatartással, az összes nevetséges próbálkozásával egyetlen dolgot, a demokráciát (vagyis annak hazánkban kialakult csíráit) félti. Lendvai Ildikó remegő hangja az egész MSZP elkeseredett üzenetének akusztikája, az utolsó, drámai gesztusokat figyelhetjük épp, miközben a párt maga látványosan elbukik. Mert vállalja az utóbbi idők egyik legszánalmasabb lebőgését is, ha ez az ára annak, hogy megakadályozza a Köztársaság bukását. Áldozatuk amilyen heroikus, éppoly szomorú. Áll még a kérdés, törpapa.

Micsoda megfejtés ez is! Nekiülök én ennek a Riemann-sejtésnek.