Egyetlen nyom
Volt egyszer egy nyúlfarknyi viszonyom,
forró csokira ejtett tejszínhab,
mérföldkövek pár méteren belül:
havazó vallomás, fülledt kínpad -
szivarnyi sincs szinopszisa ennyi.
Barchóbajáték, jött, ahogy múlik,
rákérdezés után búcsútea -
recsegésig feszítve a -tól-ig.
Százszor kimosva már az ágyhuzat
zsákjába rejtett lelkiismeret,
közös barátokkal sem ő sem én
kajánkodásnak nem hagyunk teret,
egyetlen nyom se maradt utánunk,
diszkréciónk körül minden rendben;
úgy látszik, a titok titok marad –
volt már ilyen a történelemben?
