Voltam egy előadáson, unottan ücsörögvén még kezdés előtt a nézőtéren ide-oda jártattam tekintetem az érkező-fészkelődő közönségen. A bejáratnál a jegyszedő néni körül forgolódó tömegben megakadt a tekintetem egy nekem akkor leginkább háttal álló hölgyön. Igazán pompás darab, jutott eszembe, majd annyiban hagytam a dolgot. Hogy hogynem tekintetem idővel csak visszakúszott a delikvensre, és - hogy vyani eszközökkel éljek - bemászott mutatós, ám ízléses dekoltázsába illetve nem éppen mini, de kellőképp rövid szoknyája alá. Természetesen, ahogy az az említett géniusz meséjében is történt, kis állatkám hangtalanul halt meg ott, a stírölés ez Akropoliszán, a nőszemély maga erről mit sem tud, de az utolsó pillanatban sikerült elcsípnem félprofilját, és felismernem, kit is vizslattam hosszú másodperceken át.

A celebritás ugyan attitűdöt generál, viszont, hölgyeim és uraim, immár "objektív" bizonyságot nyert, hogy Pálmai Anna jó nő. Gratulálunk.