Történt, hogy a XI. kerületben felajánlották a kisgyermekes családoknak, ne vigyék bölcsibe a gyerekeket, hanem tartsák otthon, és az önkormányzat fizet havi 60 ezer forintot. Ez még olcsóbb neki, mint egy gyerek bölcsibe járatását finanszírozni. Persze voltak kritériumok, kereseti határ, egyebek, de elég sokan megfeleltek neki.

Anyuka kérdezte, mi lesz, ha kormányváltás lesz, azt az ígéretet kapta, ez független a kormány színétől, tehát nem kell aggódni. Rendben, gondolta, beszoktatás megszakítva, marad a részmunkaidő, gyerekre munka idején továbbra is vigyáz ez-az. Aztán jöttek a választások, színre lépett a Fidesz, a XI. kerületben is fideszes polgármester lett. Az új kormány, mint tudjuk, alaposan megmutatta, mindent meg lehet változtatni, még visszamenőlegesen is. Idén januárban küldözgetik a határozatról szóló leveleket a szerencsétlen családoknak. Egyik esetében teljes mértékben megvonják a támogatást, másiknál megfelezik. Különösebb indoklás nélkül. Tehát a gyerekét egyedül nevelő anya most már alig kap pénzt, és még jobb állást vagy legalább teljes munkaidőset sem tud keresni, mert bölcsibe sem járhat a gyereke.

Nesze neked családok támogatása, családi eszmény, éljenek a gyerekek, nagy keresztény Fideszmagyarország. És, mint tudjuk, az iskolákban majd a hátrányos családi helyzetű gyerekeket a deviánsokkal, fogyatékosokkal szándékoznak egy kalap alá vonni. Abban a parlamentben születnek ezek az ötletek, ahol senkinek sem tűnik föl, hogy a zászlóra tűzött János vitéz kapcsán Juliskát említenek Iluska helyett (l. itt).

De a Magyar Nemzet biztos jobban tudja, mi van. Büdös komcsik, tolvaj szocialisták, hazaáruló liberálisok. Forradalom és harc a megalomán európa ellen. Tudjuk.

Így is van.

Na, most, hogy van új médiatörvény, felcsillant a szemem nekem is, mert talán a blogom némileg intenzívebb figyelemre tehet szert. Kivált, ha például ezt a cikket is teleírom olyannal, hogy Orbán egy diktátor (csak diktatúráknak van szüksége cenzúrára, meg büntető médiahatóságra, mint azt már sok okos elmondta), meg hogy Schmitt Pál egy félművelt pojáca, vagy azt is beírhatom ide, hogy kapja be minden honatya, aki olyanokat küldözget a mindenféle intézményeknek, hogy Isten a történelem ura, meg azért Orbán is kapja be még egyszer, hogy tévé előtti nyilvánosságban imádkoztatja meg a családját, és persze az LMP is mi a faszt csinál, bár emiatt biztosan nem fog baszogatni semmilyen médiahatóság. Persze amúgy sem hiszem, hogy nagyobb nyilvánosságot kapnék a bejegyzéseimmel, de egy próbát megér. Amellett, hogy szarok a blogom nyilvánosságára (ha nem szarnék ugyanis, már rég abba kellett volna hagynom az írogatást ide). Meg aztán ezzel a posttal is csak egyre lejjebb küldöm a címoldalról azt a bizonyos fotót arról a már emlegetett pojácáról, amit annyira utálok.

Egy gasztronómiai létesítmény, a Fő u. egyik közkedvelt lokáljának férfivécéjében, ahol egyébként a szappantartály nyomógombos, a csapvíz pedig furamód pedálos, mint a vonatokon, a mosdó felett az alábbi figyelmeztetés olvasható:

"A SZAPPAN-KÉZI NYOMÁSRA A VÍZ-LÁB NYOMÁSRA MŰKÖDIK".

Kekeckedés talán, de azért fontos stilisztikai bakit rejt ez a mondat. Eleve hiányzik a vessző a két tagmondat közül. A másik, hogy, mivel azonos logikát írnak le, talán oda lehetett volna biggyeszteni egy "szintén" szócskát a második tagmondatba. De leginkább a két alanyt illett volna a mondat elején összefoglalni: "a szappan-kézi és a víz-láb nyomásra működik".

Annyira unom az ebben a posztomban szereplő pojáca képét, hogy elhatároztam, addig fogok posztolgatni, amíg végre eltűnik az első oldalról. Már ez is egy.

Érdekes javaslatot találtam egy bitpazarló cikkben, amely azt ecseteli, hogy a megfáradt anyukák is lehetnek szexistennők, és eme képesség felfedezéséhez és kiaknázásához különböző ötletekkel is szolgál.

"Felejtsd el a spontán szex mítoszát, és nyugodtan tervezd meg előre pároddal az együttléteket. Jótanács: ne közvetlenül elalvás előttre tervezzétek az együttléteket, hanem próbáljátok beállítani az ébresztőórát például másfél órával elalvás utánra" (forrás: http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/szex/20101028-a-faradt-anyukak-igenis-lehetnek-szexistennok.html).

Elképzelem, mosolyogva alszik a szülői pár a madárcsicsergő holdvilágban, majd az éppen kezdődő mély álmukból ébresztve őket egyszer csak jókedvűen megszólal a telefon a reggeli kapkodás reflexeit idéző csinnadrattájával: biztosan hirtelen egymásnak feszül a két hévtől hevült test, hogy jónagyot basszon otthelyben, tán még a szundit is elfelejtik időközben kilőni, hogy tíz perc múlva maga a gyerek menjen át álmos fejjel anyuék szobájába, ugyan mi ez a zaj, nem pediglen repül a készülék a következő festésig figyelmezető nyomot hagyni a falban, hogy ilyet pedig ne többet, esetleg egy menjapicsába vagy bazdmegazórád cinikus konklúziója hónapokra, sőt talán mindörökre meg is pecsételi a kapcsolat bulvárreceptre készült orvoslatainak sorsát, hogy az álló farok további szenvedéseit már ne is említsem.

Olvasók, százszoros alázattal szorítsátok magatokhoz az érettségi bizonyítványotok, amikor irtózatos nagy ökörségeket tolnak az orrotok alá. Tegyetek így hétköznap, hétvégén, értekezleten, moziban, karácsonykor és választások idején.

Mivelhogy vannak pályázatok, amelyek jeligések, folyományukként meg kell küzdenie a pályázónak, nem is igazán a címzés problémájával, hogy miként is töltse ki a Feladó mezőt a levélen és az ajánlott szelvényen, mert ennek jelentősége csekély, sokkal inkább a magát leginkább kompetensnek valló Postával, pontosabban annak adott alkalmazottjával, akivel a pályázó kapcsolatba lép, hogy levelét útnak indíthassa, és akkor kiderül erről az alkalmazottról, hogy erről az egészről gőze sincs.

Volt egyszer, hogy jeligésen pályáztam, éppen ezért kihagytam a Feladó mezőt. A postás hölgy rémült zavarba jött és már-már dadogva adott hangot abbéli kétségének, hogy ez így sikerülni fog. Elmagyaráztam, hogy jeligés pályázatra küldök anyagot, amennyiben pedig feltüntetem becses nevem és címem a levélen, fuccs a pályázatnak. Már-már számon volt, hogy hellerizáljam a helyzetet, kifejezendő ragaszkodásom az általam felállított hierarchiához szellemi muníciók terén a kisasszony és köztem, de elmaradt az erőfitogtatás, mert a teremtés elillant, és nem sokkal később másodmagával tért vissza. Az a másodmaga maga a Magyar Posta adott kirendeltségének valamilyen know-how-s góréja volt, aki elmagyarázta, ilyenkor mit kell tenni. Úgy is tettem, feladtam a levelem, jól van.

Később is próbálkoztam jeligésen pályázni: a már megtanult módszerrel kitöltve a borítékot és az ajánlott szelvényt, mentem, szerencsétlenségemre azonban egy másik postára. Ott a néni teljesen értetlenül fogadta a próbálkozásom, pontosabban elég határozottan elutasított. A villamos felé menet rágyújtottam egy slim mérgelődésre, hanyag füstként szálltak a bazdbmegeg a számból. Így kipuffogva érkeztem a másik postára, ahol megint csak furcsállotta a dolgot a fiatal csajszi, aki fogadott, de legalább annyi esze volt, hogy megvonja a vállát: végül is nem az ő dolga, és átvette a levelet. Köszönöm neki, ugye, ha már a szabályokat nem ismerjük, legalább ne tegyünk keresztbe a szerencsétlen ügyfélnek.

Ezúton tudatom minden kedves jeligésen pályázó levélfeladóval és a Posta dolgozóival: jeligés pályázat esetén mind a levélre mind a szelvényre azt kell írni a Feladó mezőbe, hogy "Pályázat". Ennyi. Az egyetlen hátránya ennek, hogy a levél kézbesítésének sikertelensége esetén az nem juttatható vissza a feladóhoz. Semmi másra nem kell ugyanis ez az adat. A levél követésére ott a RAG szám. A "Pályázat" mint feladó ez esetben egyenértékű azzal, hogy valaki elrontotta a saját címét. Baszhatja, mondhatnók.

Mint néha a pályázatot magát, de ez már egy másik történet.

Már meg is érkeztek a mindenféle LMP-s és MSZP-s szóróanyagok az önkiváliról. Van demokráciaféltés, ujjal mutogatás, utóbbi plakátokon is. A Fidesz mintha még nem nagyon mozgósította volna magát, legalábbis eddig nekem nem tűnt fel semmilyen promó anyaguk. Kivárják, hogy a fuldokló kicsik kihörögjék maguk, aztán majd, méltóságteljesen, nem elsietve, a kampány vége felé elegánsan előlépnek, hogy akkor tehát itt vagyunk? A "megint Fidesz" már amúgy is ellőve.

Juj, olyan izgi ez.

Meg hát mindjárt itt a Mafia II is.

Uramisten. Uramisten. Uramisten.

Voltam egy előadáson, unottan ücsörögvén még kezdés előtt a nézőtéren ide-oda jártattam tekintetem az érkező-fészkelődő közönségen. A bejáratnál a jegyszedő néni körül forgolódó tömegben megakadt a tekintetem egy nekem akkor leginkább háttal álló hölgyön. Igazán pompás darab, jutott eszembe, majd annyiban hagytam a dolgot. Hogy hogynem tekintetem idővel csak visszakúszott a delikvensre, és - hogy vyani eszközökkel éljek - bemászott mutatós, ám ízléses dekoltázsába illetve nem éppen mini, de kellőképp rövid szoknyája alá. Természetesen, ahogy az az említett géniusz meséjében is történt, kis állatkám hangtalanul halt meg ott, a stírölés ez Akropoliszán, a nőszemély maga erről mit sem tud, de az utolsó pillanatban sikerült elcsípnem félprofilját, és felismernem, kit is vizslattam hosszú másodperceken át.

A celebritás ugyan attitűdöt generál, viszont, hölgyeim és uraim, immár "objektív" bizonyságot nyert, hogy Pálmai Anna jó nő. Gratulálunk.