Legutóbb Orbán Viktor április 11-i beszédének egy konkrét gondolatát elemeztem részletesen, most nem csámcsognék ennyit az április 25-én elhangzott szöveg (www.youtube.com/watch?v=rObbRi_0dfk) egyetlen mondatán sem. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott: "ez vilagásiker, ez magyar világsiker!" - valóban, a választási győzelmet ünneplő hivatalos pártrendezvényeken egységnyi idő alatt elhangzott baromságok mértékében a vezérnek és szövegírójának az imént sikerült maradandót alkotnia.

Milyen csúcsot emleget? Ki jutott el a csúcsra? Magyarország? Egy választásos demokráciában a szavazás után tudtommal nincs csúcs vagy veszteség, pláne nem világsiker, egy többé-kevésbé új parlamenti összetétellel folytatódik a kormányzás, oszt' jónapot. Csúcsra itt legfeljebb a győzelemre éhes párt és annak a vezéri szereptől még inkább erektáló vezére juthatott el. Na de ezt Magyarországgal kifejezni csúnya dolog, szégyellje magát. Szádra hiába ne vedd. Ezekkel a mondatokkal leginkább a Fidesz hataloméhsége és Orbán orgazmusa nyert bizonyságot. "Magyarország új csúcsot állított fel" - inkább nem folytatom az interpretációt.

"Derült égből villámcsapás" - jellemzi álszerénykedőn Orbán a sikert. Nos, nem emlékszem, hogy több mint négy évig derült lett volna az ég kis hazánkban, ellenben csapás, az sok volt, javarészt a párt nyilvános vagy bújtatott kezdeményezésére. Most meg a ménkű csaphatna egy nagyot Felcsútra, hogy még időben észre térjenek az oligarchák.

"Rendszert váltani nem lehet, rendszert csak megbuktatni és megdönteni lehet" - tagolja precízen a vezér a másik nagy baklövést. Annak idején, Nagy Imre újratemetése táján a pimaszkodó hőbörgés nagyon is befeküdt a rendszerváltói hangulat újfajta populizmusának. Persze sokáig nem nagyon vagy csak nehezen és (nekik biztosan) rövid időre jutottak hatalomra a haverokkal, ezért, a demokrácia erejére hivatkozva, tűzön-vízen át törtek előre a kétharmadig, ami a teljhatalomhoz, illetve az egypártrendszerhez egy többpártrendszerű demokráciában ésszerűen elérhető leginkább hasonlatos állapot. Ezek szerint mit buktatott meg a magyar nép, ha Orbánnak igaza van? Magát a demokráciát. Megjegyzem: saját korábbi négy évüket is megbuktatták e kijelentésükkel - még inkább hiteltelenné téve saját magukat.

A nemzeti együttműködés, mint olyan, ugyan mit takar? Mert valami tervnek, kidolgozott rendszernek hangzik. Mivel nem tudunk meg róla semmi konkrétat (a vékonyka választási programjuknak mondjuk hasonló a címe, de ez nem az), vagy egyszerűen csak kamu, és akkor nevetséges, vagy komoly, ez esetben viszont szomorú és félelmetes. Inkább az utóbbi, mert Orbán ezt mondja róla: "Mától Magyarországon a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje. A nemzeti együttműködés rendszere, barátaim, mindenki számára lehetőség és mindenki felé elvárás, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik." Vagyis "lehetőség", ez még okés lenne, de elvárás is. Ajjajaj.

A zárást ékesítő latin cirádáról is van gondolatom, de a laudator blogban nálam sokkal avatottabban írnak erről.

És még egy nagy baklövést találtam a beszédben, pontosabban valaminek a hiánya tűnt fel. 2010-ben, nyakig az EU-ban és lihegve a felzárkózási versenyben, amiben, magunkhoz képest legalábbis, éppen nem is állunk annyira rosszul, a győztes, ráadásul nem is akármilyen eredményeket elért párt a sok nemzetieskedő hablatyolás mellett az ünnepi beszédben elfelejt egyetlen szót is említeni a gazdasági stabilitás megerősítéséről és kiterjesztéséről, az euró bevezetéséről. Pedig ezek a dicsőségek elvileg már mind-mind e pártot érik majd. Vagy valamiről nem tudunk?