Kedves magyar nép!
Láttam, ott voltam: elmentél szavazni, és megcsináltad. Engedd meg, hogy egy lábjegyzetszerű észrevételt fűzzek ehhez a jeles eseményhez - elsősorban nem marginális volta miatt jellemzem így írásom, sokkal inkább mert szaglik róla az, ami bűzlik.
Orbán Viktornak a választási győzelem ünneplésekor mondott köszöntő beszédéből emelnék ki egy gondolatot csámcsogni rajta kissé. Pontosan az a szűk két mondat keltette fel a figyelmem, ami valóban üzenni is látszik valami fontosat az álszerénykedések és öntömjénezések sűrűjéből. Íme az idézet: "...a következő kormány nem érhet el sikereket önállóan és egyedül. A következő kormány és én személy szerint is csak akkor érhetünk, érhetek el sikereket, ha mindig számíthatunk Önökre, ha mindig számíthatunk Rátok, ha ti is mindig ott lesztek s megteszitek a magatokét" (https://www.youtube.com/watch?v=M2nXks2c3yQ, kb. 5:38).
Alkotmányos rendszerünknek megfelelően, értelmezésem szerint legalábbis, te, szépreményű magyar nép az imént megtetted a magadét, megválasztottad a számodra szimpatikus pártot, hogy az kormányozza az országot a következő, reméljük, legfeljebb négy év hosszan tartó ciklusban. Ez idő alatt, tehát a tényleges országvezetés során miért is kéne neked, egyáltalán hogyan is adódna lehetőséged ott lenned a pártod mellett? Miért kell számítania rád, mikor már hatalmon van? Ha jóhiszeműen kommunikációra való buzdításnak érteném a feszólítást, akkor sem látnám bizonyítottnak az elhangzottak igazságát, mert ismereteim szerint az LMP-n kívül egyetlen párt sem vetette fel a párttagok és a többi állampolgár közötti folyamatos, közvetlen konzultáció szükségességét, ráadásul többé-kevésbé konkrét megvalósítási tervvel - akármilyen idealista is az elképzelésük. De erőltetettnek érzem a feladattételre szóló utasítást ("megteszitek a magatokét") vitára inspirálásnak érteni.
Akkor netán a polgári engedetlenségre, mint fegyverre céloz? Tényleg erre lenne még mindig szüksége az immáron hatalomra került pártnak? Mondom azt, hogy nem. Egyéb? Jó, természetesen lehet becsületesen dolgozni, szelektíven gyűjteni a szemetet, jobb oldalra állni a mozgólépcsőn, már akinek van az effélékhez kedve, de ilyen akciókkal szerintem nem magát a pártot támogatnád, én alapvető emberi-társadalmi értéknek számítom mind.
Egy többpártrendszerű képviseleti demokráciában a vezetés és ellenzék dialektikája viszi valamilyen irányba, szerencsés esetben előre az országot. Az első mondat e gondolatnak akár meg is feleltethető. Igen ám, de egy kiiktatott, leépített, mozgásképtelenné, hiteltelenné tett ellenzék nem lehet a fenti elveknek megfelelő kooperatív társa az egyetlen vezető pártnak. Vagy valóban attól tart Orbán Viktor és pártja, hogy nem sikerült, nem sikerül majd vetélytársait eléggé megbénítani (ez szerencsére elég valószínű), így azok ellenkezését folyamatosan párton kívüli aktivitással kell letörni, amely módszer eddig is beválni látszott, csak hát a választó is azt gondolná, most már lankadhat a nyagygyűléses lelkesedés, mert elérték, amit akartak? Dilemma ez még. Akárhogy is, palástolatlanul rettentően árulkodó a helyzet. Valakit tehát meg kell nevezni, mint együttműködő partnert. Egyetlen lehetőségként ezért lépsz a színre te, mosolygós magyar nép. Sajnos azonban olyat, hogy egy képviseleti demokráciában a népnek aktívan támogatnia szükséges a kormányt annak működése alatt (gy.k. ekkora baromságot) csak a beszélni tudó kígyók és az ostobák állítanak.
Édes, vészekhányta, ázott magyar nép, ha esetleg csalódnál később, pofára esnél, vigasztalhat a tudat, hogy évtizedek múlva díjesőt zsebelnek be nagyívű utadról készített filmjeikkel az akkori Bacsók meg Szabók, ha ugyan lesz még mire, hova és kinek filmeket csinálni. Erről jut eszembe: a sors sokatmondó, figyelmeztető gesztusa lehetett, hogy az Evitát nálunk forgatták le. Nem vettük észre, bár a film sem volt túl jó.
